A történet évről évre ismétlődik.A tanévet szuper lelkesen kezdjük.Beszerezzük a tollat,füzetet,festékeket.Korán kelünk,hogy elne késsünk.Minden házi feladatot megcsinálunk,rendesen tanulunk.Aztán csak eljön a nap,amikor rádöbbenünk,hogy a lelkesedés elpárolgott.Reggel félig eszméletlenül vonszoljuk ki magunkat az ágyból,és az első szünetig azt se tudjuk igazán,hol vagyunk.Jól nevelt leányzó létemre nem fogom emlegetni,milyen hatást gyakorol ránk egy könyv,vagy-ami még rosszabb-az osztály napló.Aztán jön a gyökeres fordulat.Felbukkan a nagy Ő.A kedves,a szeretett,az álompasi,aki iránt epedezünk.Neki köszönhetően még a legnagobb szörnyűség is elviselhetőnek tűnik.Aztán elérkezik a várva várt időpont,az utolsó tanítási nap.Maga a csoda.Szabadok vagyunk!Szellemi és fizikai képességeink hirtelen visszatérnek.Nekilátunk a vakáció megszervezéséhez,lelkesen találkozgathatunk a barátnőinkkel.Eldöntjük,hogy a következő tanévnek pompásan kell sikerülnie,bár a lelkünk mélyén már most is tudjuk,ugyanolyan reménytelen lesz mint a mostani.Ami annyit tesz,hogy ugyanúgy várjuk majd a tanév utolsó napját mint idén.